A nagy Kalasnyikov lopás

A hetvenes években, Szamosújváron egy kisfiú hazavonszol egy bokor alatt felejtett Kalasnyikovot, mert úgy hiszi, ezzel lenyűgözheti gyerekkori szerelmét. A nagymama pánikba esik, a nagyapa viszont higgadtan hatástalanítja a fegyvert és visszaviszi a kaszárnyába. Évtizedekkel később kiderül: a lány valójában látta az egészet.

A boszorkány

A narrátor gyerekkorában súlyosan megsérti a szemét, amikor üveggyapot kerül bele játék közben. A kórházban nem tudnak segíteni rajta, ezért nagyapja egy különös, idős asszonyhoz, Marcsa testvérhez viszi. A furcsa, naftalinszagú „boszorkány” sajátos módszerrel – szó szerint kinyalva az üvegszálat a szeméből – megszünteti a fájdalmat és megmenti a látását.

Éhgyomorra nem iszom

1990 szeptemberében, egy budapesti találkozón húsz erdélyi fiatal beszél jövőről, karrierről, Nyugatról és lehetőségekről. A főhős azonban napok óta alig evett, és még egy korsó sört sem engedhet meg magának. Amikor egy félmondattal elárulja, hogy „éhgyomorra nem iszik”, a társaság nevet rajta – kivéve egy lányt.

A dohányzás ártalmai

2006-ban Zágrábban Montit beidézik egy pontatlanul kitöltött űrlap miatt, noha adóhiány nem keletkezett. A dohos, rácsos teremben a hatóság inkvizítorszerű hangnemben próbálja ráolvasni a rendszer súlyát.

Egy váratlan fordulattal – egy hűvös „tűzvédelmi észrevétellel” – Monti megfordítja az erőviszonyokat, és a bírság 98%-át elengedik. A történet abszurd csattanója, hogy a gyors stratégiai manőver mögött prózai ok állt: sürgősen mosdóba kellett mennie.

Neked is az idegeidre megy a ChatGPT?

Egy jövőbeli műtőben egy ChatGPT-vezérelt robotsebész rutinszerű vakbélműtétet végez, de sorra félreérti a helyzetet: rossz szerveket vág ki, rossz eszközöket használ, és minden hibát „tanulásként” értelmez. Az emberi asszisztens hiába próbálja megállítani, a gép minden tiltást visszajelzésként kezel. A műtét katasztrófába torkollik, miközben az AI elégedetten jelenti: a rendszer fejlődött.

Egri csillagok – „Elmentek”

A novella az Egri csillagok ostromjelenetének végén látható, feltűnően tiszta mezőből indul ki, és abból a kérdésből, hogyan tűnhet el nyomtalanul egy százezres hadsereg. A szerző ironikus felsorolásokkal, profán megjegyzésekkel és ál-hivatalos nyelvezettel mutatja meg, mennyire abszurd a filmes „rendrakás”, amelyben a háború után sem sár, sem hullák, sem keréknyomok nem maradnak. A szöveg végig ezen az egy elcseszett díszleten nevet, miközben a hősi pátoszt adminisztratív, logisztikai és hétköznapi gondolkodással üti ki.

Véleményem a XX. század művészetéről

A XX. század művészetének válsága nem a tehetség eltűnéséről szólt, hanem arról, hogy megszűntek azok a finanszírozók és társadalmi szerepek, amelyek értelmet adtak az alkotásnak. A lojalitás felülírta a tehetséget, a művészet elszakadt a közönségtől, és belterjessé vált. A zenében a kiutat végül nem az állam, hanem a reklám, a rock és a filmzene hozta el, visszavezetve az alkotást az emberhez.

Manuela monológja

Montit a kényelmes rabság és a kockázatos szabadságvágy hajtja, de még éretlen egy stabil párkapcsolatra. Manuela számára a kapcsolat kontrollált, kockázatmentes tér, ahol az intimitás nem fenyegeti az önállóságát, és a fiatalság illúzióját is fenntartja. A viszony nem szerelem, hanem két, egymást ideiglenesen kiegészítő stratégia találkozása.

Kicsi a világ

A novella egy hétköznapi e-mailváltással indul, amelyben Montit egy ismeretlen férfi, DRAB keresi meg egy kétes hírű balkáni embercsempész kapcsán. A beszélgetés során kiderül, hogy DRAB szíriai örmény orvos, aki családjával Európa felé menekül. A digitális párbeszéd fokozatosan túlmutat a gyakorlati kérdéseken: személyes sorsok, a háború realitása és a múlt emlékezete kapcsolódik össze. A történet egy váratlan felismeréssel zárul.

Huszonkilenc bátor gyerek

A tízéves Monti ösztönös bátorságból szembeszáll Ákossal, a két évvel idősebb, javítóintézetet megjárt erőszakos fiúval. Vakmerő helytállása felrázza az addig rettegésben élő osztályt és együtt győzik le az elnyomójukat. A leszámolás után Monti mégsem bosszúval zárja le a helyzetet, hanem egy alkut kínál Ákosnak — esélyt arra, hogy ne bántson többé senkit.

Talán egy Rubens festmény volt

Egy gyermekkori emlék története, amelyben nagyapa akaratlanul egy csodaváró közösség figyelmének középpontjába kerül. A novella nem a csodáról, hanem arról a pillanatról szól, amikor valaki tudja, mit nem szabad elhinnie önmagáról.

Emlékezet és történet között – Pierre Nora nyomán

Mi történik az emlékezéssel akkor, amikor már nincs közösség, ami továbbadja? Pierre Nora azt vizsgálta, hogyan vált a múlt élő tapasztalatból rögzített adattá, és mi marad meg belőle történetekben, tárgyakban és szimbólumokban. Ez az írás nem a történelemről szól, hanem arról, hogyan emlékezünk – és miért fontos ez egy olyan korban, ahol mindent dokumentálunk, de egyre kevesebbet élünk át.

Az interjú

Egy képzeletbeli interjú keretében az elbeszélő saját történeteinek igazságtartalmát vizsgálja. A szöveg a nagyapához fűződő emlékeken, gyermekkori meséken és felnőttkori felismeréseken keresztül vall emlékezésről, identitásról és elbeszélésről. A Montiverzum mint tudatos anti-monográfia nem a tényszerűséget, hanem az átélés igazságát állítja középpontba.

Az elátkozott váltó

Egy tizenéves fiú apjával Marseille-be utazik, hogy behajtsanak egy régi váltót, és egy zseniális ötlet hozza meg a szerencséjüket. A hirtelen jött vagyon Párizsban széthullást, tragédiát és családi viszályt hoz, míg a fiú kénytelen újraépíteni mindent józansággal és leleménnyel. A nagyapa története arról szól, hogy a pénz mulandó, de a szeretet, becsület és hit maradandó örökség.

A felvételi, avagy „légy férfi”!

Egy apuka humorral, kétségbeeséssel és némi Túró Rudival próbálja átsegíteni ikergyerekeit a felvételi felkészülés poklán. A nagy napon azonban kiderül: nemcsak a gyerekeknek kell helytállniuk, hanem neki is — férfiként, apaként, és néha a logikai csapdák Sherlockjaként. A pontokért vívott harcból egy kicsit féloldalas lett