A novella az Egri csillagok ostromjelenetének végén látható, feltűnően tiszta mezőből indul ki, és abból a kérdésből, hogyan tűnhet el nyomtalanul egy százezres hadsereg. A szerző ironikus felsorolásokkal, profán megjegyzésekkel és ál-hivatalos nyelvezettel mutatja meg, mennyire abszurd a filmes „rendrakás”, amelyben a háború után sem sár, sem hullák, sem keréknyomok nem maradnak. A szöveg végig ezen az egy elcseszett díszleten nevet, miközben a hősi pátoszt adminisztratív, logisztikai és hétköznapi gondolkodással üti ki.