Kevés film tud olyan sokat tenni a nemzeti önérzet emeléséért, mint az Egri csillagok. Monumentális jelenetek, bőgő kürtök, zászlók, véres harc, gyermeki hősiesség, és természetesen a „ne csak az eszeddel, a szíveddel is harcolj, Bornemissza!” típusú örökzöld tanítások.
Na de aztán lépjünk túl a cselekmény 98%-án és… eljön az a bizonyos jelenet.
Az ostromnak vége. Dobó elszántsága, Gergő furfangja, Vicuska könnyei, és Jumurdzsák fél szeme révén sikerül megvédeni a várat. A védők meggyötörten, véresen, porosan, egymásra borulva várják a kegyelemdöfést. És ekkor valaki, talán Sárközi, kimondja azt a mondatot, amit a magyar filmtörténet egyik legszürreálisabb képsora követ:
– Elmentek…
illetve így, nagyobb betűkkel: ELMENTEK!
Majd vágás. Kamera kitágul. És ott van az a mező, ahol tegnap még százezer török táborozott, hadakozott, ágyúzott, kivágott, felgyújtott, táplálkozott, sebesültként Allahhoz imádkozott (többé-kevésbé eredménytelenül), szemetelt, és szeretkezett, (akár volt akár nem volt kivel). Ahol lópaták taposták szét a földet, sátrak égtek porrá, halottak hevertek, vér ömlött, darabokra szakadt testek borították a tájat. Ahol legalább tízezer tonnányi „középkori hulladék” kellett volna, hogy maradjon. Ehhez képest mit látunk?
Egy üde, zöldellő, szépen nyírt rétet.
Minden ragyog. Fű csillog. Egy fa se borult ki. Egy sátorváz, egy kilőtt kar, egy letépett láb, egy felborult kondér sincs sehol. Olyan a táj, mintha a törökök egy svájci gyógyfürdő vendégseregének, vagy japán focidrukkerek fegyelmével hajtották volna végre a visszavonulást.
„A kulcsot a lábtörlő alatt hagytuk. A sátrakat lebontottuk, a sebesülteket elszállítottuk, a hullákat komposztáltuk. A mezőt újrafüvesítettük, a madarak visszatértek. A tereprendezési és visszafüvesítési költségekkel kapcsolatos számlát (megrendelő hiányában) arányosan megosztottuk a helyi önkormányzat és Brüsszel között. A projekt fenntarthatósága érdekében a zöldfelület a fenntartási időszak végéig a kijelölt monitoring szervezet ellenőrzése alá esik. A zöldfelület és a felvonulási terület használatáért az önkormányzat továbbra is bérleti díjat tartozik fizetni, melynek mértékét „szolidaritási adó” jogcímen a szultán személyesen állapítja meg és rója ki. További szép napot kíván: A Török Különleges Katonai Művelet ideiglenes tereprendezési és konfliktuslezárási főosztálya”
Csak egy dolog hiányzott a jelenetből: a hangosbemondó, ami még bemondja: „Kedves vendégeink! Kérjük továbbra se hagyjanak maguk után szemetet, és főleg: NE etessék a lakmározó varjakat!”
Mit hagytak ki?
- A keréknyomokat. Most nem a forgatás során használt Trabant 501-esek, vagy Zsigulik keréknyomaira gondolok -, mert ha valaki figyelmesen nézi a képkockákat, akkor bizonyára talál ilyet, hanem a középkori szekerek keréknyomaira gondolok, mert ugye, az ostromágyúkat nem vették vállra az ostromlók?
- Az égő istállók és a döglött lovak látványát
- A válogatás nélkül hegyekbe kupacolt halott katonákat és azokat a sebesülteket, akikről már lemondtak (de akikről a túlélők úgy gondolják, hogy „nekik ez így is jó lesz”)
- A fosztogatókat, akik egy Black Friday során egy lepukkant kisvárosi Tesco pénztáránál spontán kialakuló, intenzív, ámde kulturált népi lökdösődés ünnepi hangulatát idézik.
- A messze földről összesereglett, jóllakott varjakat, amelyek már csak a megszokásból köröznek a holnaputáni vacsora felett
A végeredmény?
A film ott hibázik, ahol a valóság kezdődne. Hogy mindenre jutott pénz, kivéve egy kis trágyára meg egy disznóra, amit keresztbe fektetve legalább utalni lehetett volna arra, hogy egy világtörténelmi jelentőségű ostrom másnapján vagyunk. De nem. Itt a történelem nemcsak hogy győzedelmeskedik, hanem még takarít is maga után.
És a tanulság? A magyar hősiesség lenyűgöző. A magyar realizmus viszont olykor hajlamos műfüves mezőn lépdelni. Ha a gyerekem ezt nézi, azt mondanám neki:
– Kisfiam, tanulj Dobótól bátorságot, tanulj Gergőtől fifikát, de ha takarítani akarsz, inkább kérd meg a törököket. Mert ők nemcsak ostromolnak… hanem rendet is hagynak maguk után.
Levelezés egy humortalan hazafival
Tisztelt „Kritikusok”!
Nehéz szavakat találni arra a nemtelen támadásra, amit az Egri csillagok filmklasszikus ellen megengedtek maguknak! Mert mit is kifogásolnak? Egy másfél perces jelenetet, amely önök szerint nem realisztikus! Hát uraim, ez egy film, nem katonai dokumentumfelvétel a Krímből! Az pedig, hogy egy üde, zöld mezőt mutatnak, miután a török haderő visszavonult – az újjászületés, a remény, a győzelem szimbóluma! Tudják, mi a baj? Hogy önök már rég elfelejtették, mit jelent a katarzis. Az önök logikájával éppoly jól lehetne arról cikkezni, hogy miért nem ájult el Vicuska a sok lisztes zsák cipelése közben, vagy hogy a kulcs a lábtörlő alatt miért nem lett haditanácsi kérdés Eger várában.
És még egy dolog! A „svájci gyógyfürdő vendégseregét” emlegetni a hősi ostrom kontextusában?! Ez nem kritika, hanem gúny! A török akkor ellenség volt, de ma már szövetségesünk – és igen, egy civilizált európai film úgy mutatja be az ellenfelet, hogy nem alacsonyodik le vadállati barbárságok bemutatásához. És a végén mit adnak vissza? Egy nézőt, aki csak a fűre tud figyelni! (Igen, a fűre és nem lennék meglepődve, ha a fű másként is szerepet játszana az író életében).
Ez szégyen. És fáj. Nem Gárdonyinak, nem Várkonyinak – nekünk, magyaroknak fáj, hogy egy ilyen mesterműből csak a fűre futja a figyelmükből.
Üdvözlettel:
B. Ferenc,
hazafi, tanár, apa, és Eger hőseinek emlékét tisztelő magyar állampolgár.
Kedves B. Ferenc!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk az álláspontodat – őszinte meggyőződésem, hogy a hozzászólásod legalább olyan értékes darabja a nemzeti örökségnek, mint a zöldre retusált egri mező. Csak egy gyors kérdés: szándékosan oltattad be magad humor ellen, vagy ez a mellékhatás a Covid-vakcinával érkezett? Esetleg egy Pfizer+Hazafiság kombó volt, amely teljes immunitást biztosít a nevetés ellen?
Tudod, nem Gárdonyit gúnyoljuk, és nem Várkonyit kritizáljuk, hanem azt a fél percet, amikor a film úgy tesz, mintha Eger ostromát a Főkert Nonprofit Zrt. takarította volna el hajnalra. Lehet szimbolikáról beszélni, újjászületésről, reményről – de legalább hagytak volna ott egy kiégett kondérfedőt vagy egy félbehagyott janicsár-ebédet. Csak jelzésképpen.
És akkor egy kis kitérő. Azt írod: „a török akkor ellenség volt, ma már szövetségesünk”. Szíved joga ezt írni. Én viszont nem tudom megbocsátani sem a százötven évet, sem a királyaink sírjainak feldúlását.
Nem tudjuk, hol van eltemetve Szent István.
Nem tudjuk, hol nyugszik Hunyadi János.
Nem tudjuk, mi történt Mátyás király földi maradványaival.
És nem tudjuk, hol van a magyar uralkodók túlnyomó többsége sem – mert a sírjaikat nem a történelem mosta el, hanem egész konkrétan török rablók verték szét Székesfehérvár 1543-ban bekövetkezett elfoglalását követően. III. Béla kivétel volt: ő volt az az egyetlen mázlista, aki a sírrablók felületessége, figyelmetlensége – vagy egyszerű lustasága – miatt megúszta.
Mindenesetre köszönöm az emelkedett hangvételű reakciódat, és megnyugtatlak: nem fogjuk követelni, hogy a kötelező olvasmányokat cseréljék le a Family Guy évadokra. De néha – csak néha – lehetne nevetni is. Még azokon is, akiket szeretünk.
Baráti üdvözlettel,
monti
egy hálátlan utókor tagja, aki túl sokat figyelt a fűre
Profán olvasói beszólások
-Lehetett volna egy ingyenes kínai piacot szervezni az ostrom helyszínére.” Az egyetlen dolog, ami reálisabbá tette volna a mezőt, az egy raklapnyi műanyag papucs, csipogós kutya, szőrmés kormányvédő, meg egy sátor, ahol Gárdonyi Géza névvel ellátott Powerbankokat árulnak. (A kasszánál: „Ez az eredeti Egri Csillagok-szett: Egy Gergő, egy Vicuska, meg egy piros nadrágos Sárközi – három az egyben, féláron. Világító félszemű Jumurdzsák matrjoska baba Gárdonyi Géza dedikálásával csak nálunk mindössze 9.990 Ft”)
-A feleségem egyébirányú aggodalmaskodása kapcsán továbbvittem a gondolatot: Ha egy ekkora ostrom másnapján így néz ki – nem a vár, hanem a kert – akkor mi sem fogunk belepusztulni a nagymama házának felújításába. Csak hívnunk kell a török Gastarbeitereket.
-Itt tegnap ostrom volt, ma piknik. Holnap parkoló, holnapután ipari park lesz.
-Ha nem tudnám, mit nézek, azt hinném, még el sem kezdődött a csata. Illetve a film forgatása.
-Eger 1552 példát mutathatna Sziget 2022-nek!
-Ha Ernico Fermi a film bemutatója idején még élt volna, akkor ismételten megkérdezhette volna: „hova lett mindenki”?
-Ez becsületbeli kérdés: aki veszít, az mindig takarít
-Ez olyan, mint amikor vendégek után gyorsan kitakarítanak, mielőtt anya hazaér.
– Olyan ez, mint egy Temuról rendelt csatatér: olcsó, tiszta, és nem ide való. Ez nem egy ostrom, hanem sokkal inkább egy Jane Austen regény díszlete.
-IKEA változat: Előre összeállított ostrom utáni tájkészlet: Tartalmaz: egy (1) darab zöld mezőt, két (2) darab szimbolikus fát, egy (1) darab hősies csendet. A vér, a sár és a holttestek külön megvásárolhatóak, jelenleg nincs készleten, de átvételre előjegyezhető a Biatorbágyi outletben. Összeszerelési és használati utasítás: „1. lépés: hagyd el a területet, 2. lépés: simítsd el a történelmet, 3. lépés: élvezd a skandináv minimalizmust”
Kedves olvasó, ha a montiverzum további történeteit is szeretnéd elolvasni:
– nagyapám történeteit ITT találod, én EZZEL kezdeném
– Erdély világa ITT nyílik meg, és én EZZEL indítanék
– a felnőtté válás és morális kalandok ITT, kezdésnek EZT ajánlom
– a világra tartott görbe tükröt pedig ITT, és talán EZZEL érdemes kezdeni