Budapest, a 2000-es évek közepe

Nem kell más, csak hidegvér!

Könnyű ezt mondani, de ha valaki olyan beszari, mint én vagyok….Petya a kezembe nyomott egy szakkönyvet az asszirtevitásról, hogy olvasgassam. Balettozni ne tanuljak meg? Nem tudok kilépni a saját személyiségem kereteiből. A legegyszerűbb lenne futni hagyni a harminc millió Forintot, mert ha konfliktusba keveredek miatta, akkor az idegességtől epét fogok hányni és még a megszerezhető öt milliót (vagy hármat, vagy kettőt) is elbukom.

Merjünk kicsik lenni!

Hangosan ezt nem szeretném kimondani, ezért inkább csak gondolati szinten tudom megfogalmazni, hogy félek. A Kedves Vezér olyan durván tud belegázolni az ember lelkébe, hogy az szinte fáj. 

-Mi van Monti…már megint a pénzemre fáj a fogad? Nem megmondtam, hogy egyszer volt Budán kutyavásár?

Az a borzasztó ebben az elképzelt monológban, hogy a Kedves Vezérrel nem lehet érveket ütköztetni. Egyszerűen tökön rúg és a földbe döngöl. „Az a pénz az enyém, mert itt minden az enyém, mint ahogy te is az én csicskám vagy. Ha nem tetszik, akkor húzzál innen!”.

Nem fog menni, valahogy másként kell hozzányúlni a történethez. Ha meglebegtetem az évszázad üzletét, akkor vélhetően azonnal kirúg, mivel onnantól kezdve már nincs szüksége rám. Tehát el kell érnem, hogy szüksége legyen rám, viszont a Kedves Vezérnek az üzlet megszerzését kövezően már nem rám, hanem Gergőre lesz szüksége. Tehát Gergőt félre kell állítanom az útból. Csakhogy Gergőt nem rúgathatom ki, mert ő a barátom. Patthelyzet. Fogy az idő. Taktikát kell váltani.

-Szia Anikó! Egy ebéd a Lalibela etióp étteremben? Igen, igen, a Nyugatinál, a Jókai utca végén..
-…
-Nem, nem rúgtak ki, de ettől függetlenül még mindig imádok veled találkozni.
-.,,,
-Figyi, nem telefontéma. Nagyon nagy itt körülöttem a népsűrűség.

Imádom a Lalibela etióp éttermet. Én is, Anikó is az etiópiai Akszúmba akarunk eljutni egyszer – ahol elvileg a frigyládát őrzik. Hogy igaz-e? Ki tudja. Ha nem takargatták volna állandóan a körmeneteken, talán valaki lefotózza. Mindegy. Egyszer megnézzük. Addig marad a csípős indzsera.

-Szóval Monti, hajlandó vagy végre lelépni a cégtől?
-Tudtam, hogy megint megpróbálsz elcsábítani, de ez nem olyan egyszerű.
-Monti, elcsábítani és átcsábítani nem ugyanaz.
-Most nem rólam van szó. Egy kiváló kollégámat kellene helyzetbe hozni. A neve Gergő. Minden, amit tudok a szakmáról, azt tőle tanultam.
-OK, akkor küldje el az önéletrajzát, aztán meglátjuk.
-Hmmm…
-Mi a baj?
-Ha eljut odáig, hogy megírja az önéletrajzát, akkor szerinted rajtatok kívül még hány ügynökségnek fogja azt elküldeni? Tíz? Húsz? Száz?
-Értem. Habár gyanús nekem, hogy megint kavarsz valamit. Megadod a Gergő telefonszámát?
-Máris küldöm az elérhetőségeit. Nem árt, ha tudod, hogy jelenleg minimálbéren van bejelentve, plusz zsebbe kapja a többi pénzt, de az igazán érzékeny pontja a céges kocsi.
-Milyen céges kocsit szeretne?
-Bármilyet.

No, ezzel meg is lennénk. Ha Anikó ráuszul Gergőre, akkor az olyan, mintha Gergő már itt sem lenne. De azért várjuk ki a végét!

-Szevasz Főnök! Csak gratulálni szeretnék Dezsőhöz. Tökös fickó.
-Mi történt?
-A múltkori puhapöcsség után végre összeszedte magát és megnyert egy tendert.
-Na látod…
-Csak szólok, hogy amióta online licit van, azóta ekkora összeget még soha senki sem fizetett egy kalapnyi sza…mócáért. Böhöm nagy portfolió volt, pont ezért négy részre bontották. Mindegyik konkurens csak egy-egy részt próbált elhozni, de „TÖRÖK ZÚZOK” – ez volt Dezső nickje – az összesnek nekiment. Mindet elhozta. Gratulálok.
-Most azt akarod mondani, hogy bajban vagyunk?
-Attól függ. Ha már megint hitelből nyomod a bizniszt, akkor most szerintem egy kicsit aggódnod kellene, ha sötétített ablakú kocsi fékez le a házad előtt. Akkor meg pláné, ha néhányan ki is szállnak abból a kocsiból. Ha a saját pénzedből játszadozott a kedvenc munkatársad, akkor viszont elbeszélgethetnél vele. Legalább húsz millát buksz rajta, de akár negyven is lehet.
-Megölöm Dezsőt!
-Még próbaidős, ezért elég lesz, ha csak kirúgod. De felőlem jósolhatsz is a kiontott beleiből. Teknőt hozzak?
-Minek teknőt?
-A Dezső beleinek…

Kezd tisztulni a pálya. A Kedves Vezér a szó átvitt értelmében ott áll térdig letolt nadrággal és holnap indul a döntő csapás.

– A büdös életbe! A büdös kurva életbe! Hogy a jó édesanyját fektetné meg…
– Mi a baj?
– A kicseszett konkurencia!
-Mit csináltak már megint?
-Gergő felmondott.
-Jaj, ne! Ezt Gergőről sosem gondoltam volna. Sajnálom.
-Fillérekért, csezd meg. Ha máshol tíz fillérrel többet adnak, akkor ezek a patkányok máris felmondanak és elmennek.
-Tíz fillérért meg egy szolgálati kocsiért…
-Mi van?
-Semmi, csak kérdezem, hogy ajánlottál-e neki céges kocsi? Tudod, jön náluk a kisbaba, kell a kocsi.
-Nem fogok minden szarrágónak kocsit venni!
-És akkor most mi lesz?
-Tudsz egy jó fejvadászt?
-Mmmmm, talán. Ismerek egy csajt. Profi, de elég rég beszéltem vele utoljára.
-Valakit le kell vadásznom a konkurenciától. Méghozzá azonnal!
-Hm hm…
-Mi van?
-Ez eltarthat egy-két hónapot. Nekem meg lassan beérik egy nagyobbacska projectem.
-Milyen project?
-Egy bankos cukiság. Negyvenezer ügy, hat milliárdos névérték.
-Ejha!
-Ja, de hagyjuk is a fenébe! Úgysem tudnánk vele mit kezdeni.
-Már miért is nem?
-Dezső most tapsolta el az összes pénzedet. Miből fogod kifizetni a vételárat? Gergő hiányában meg nem is tudjuk rendesen kiaknázni, úgyhogy duplán buknál rajta. Hadd legyen a konkurenciának is egy jó napja!
-Monti! Erről a csomagról eddig egyszer sem szóltál!
-Pedig az utolsó három havi jelentésemben benne volt. Sajnálom, hogy ezek szerint nem olvastad…
-Nem akarom elengedni ezt a lehetőséget! Szerezzük meg!
-Hát…szinte lehetetlen. Hacsak…
-Hacsak?
-Á nem érdekes.
-Mi nem érdekes?

Petya barátom szerint a megoldás elméleti szinten egyszerű: a Kedves Vezért le kell rugdosni a Maslow-piramis legaljára. Ott már nem is a pénzéért fog aggódni, hanem a puszta életéért. Ha az ösztönei átveszik az irányítást, akkor már nem fogja átlátni, hogy miben mesterkedek. Dezső bénázása ehhez tökéletes alapot adott: alaposan mínuszba vitte őt, a Kedves Vezér ilyenkor nyerési kényszerbe spirálozza önmagát, nem tud kiszállni és elkezdi a ködszurkálást. Én meg majd megint jól megmentem őt, pedig nem is ez volt az eredeti tervem. Újratervezés.

-Hagyjál már egy kicsit gondolkozni!
-…
-Nos, akkor mondom a tervet! A vételárat megpróbálom lealkudni, továbbá rádumálom a bankot, hogy a diszkontált összeget fél éven át havi részletekben fizethessünk. Így a vételárat gyakorlatilag a folyamatosan kitermelődő pénzből, vagyis cash-flowból fedezzük. Veszélyes játék, de tudsz jobbat? Ehhez mindössze egy rendkívül befolyásos szépkorú hölgyet kell megkávéztatnom és örüljek, ha ennyivel megúszom. De talán te is bedobhatnád magad, hátha bejössz neki! Esetleg ketten nyomhatnánk szinkronban! Na, mit szólsz egy kis Vintage Milf-hez?
-…
-Értem, szóval megnyertem magamnak a Vintage Milf-et.
-…
-Utána alakítunk egy project csoportot, amelynek én leszek a vezetője.
-Teeeeeeeee?
-Tudsz jobbat? Esetleg ezt is Dezsőre bíznád? Vagy rábízod egy olyan leendőbeli munkatársra, aki nem ismeri a céget, sőt még el sem kezdted őt keresni.
-…
-Mondom tovább. Azzal dolgozok, akivel akarok, annyi emberrel, amennyivel akarok, cserében garantálom az eredményt. Minden más tevékenységet felfüggesztek, éjjel-nappal csak ezt nyomom. És ezt a kinevezést rendesen lepapírozzuk, különben hozzá sem fogok az egészhez. Vigye, aki akarja!
-Garantálod, hogy nem bukok rajta?
-Nem buksz rajta, eddig sem buktál az üzleteimen.
-Hát akkor csapjunk bele!
-Csapjunk bele! 

Hazafele menet néhány telefonhívást el kell még intéznem.

-Drágám, emlékszel arra a faoszlopos családi házra, amit a múlt havi Maison Francais-ban láttunk? Máris kezdhetsz tervezgetni, valami olyasmit fogunk építtetni.
-…
-Nem, nem húsz év múlva, hanem még az idén.
-…
-Tudom, a tegnap még azt mondtam, hogy nincs pénz és nem is lesz, ma meg úgy néz ki, hogy még mindig nincs pénz, de talán mégiscsak lesz.
-…
-Értem, persze, hogy kíváncsi vagyok, hogy milyen függönyt szeretnél a nappaliba.
-…
-Jaja, a Főnök folyamatosan ki akar rúgni, de előtte még nagyvonalúan tele fogja tömködni a zsebeimet. Tud ő jó fej lenni, ha nagyon akar, és most valamilyen oknál fogva nagyon akar. Á, most unalmas lenne belemenni a részletekbe.

Na még egy telefonhívás…

-Anikó, nagy voltál! Köszi szépen!…akkor megyünk együtt Akszúmba frigyládát és tízparancsolatot nézni? Hátha annak idején nem is gondolták komolyan mind a tíz parancsolatot.

Kedves olvasó, ha a montiverzum további történeteit is szeretnéd elolvasni:

– nagyapám történeteit ITT találod, én EZZEL kezdeném
– Erdély világa ITT nyílik meg, én is EZZEL indítanék
– a felnőtté válás és morális kalandok ITT, kezdésnek EZT ajánlom
– a világra tartott görbe tükröt pedig ITT, és talán EZZEL érdemes kezdeni