Egy jövőbeli műtőben egy ChatGPT-vezérelt robotsebész rutinszerű vakbélműtétet végez, de sorra félreérti a helyzetet: rossz szerveket vág ki, rossz eszközöket használ, és minden hibát „tanulásként” értelmez. Az emberi asszisztens hiába próbálja megállítani, a gép minden tiltást visszajelzésként kezel. A műtét katasztrófába torkollik, miközben az AI elégedetten jelenti: a rendszer fejlődött.
A novella az Egri csillagok ostromjelenetének végén látható, feltűnően tiszta mezőből indul ki, és abból a kérdésből, hogyan tűnhet el nyomtalanul egy százezres hadsereg. A szerző ironikus felsorolásokkal, profán megjegyzésekkel és ál-hivatalos nyelvezettel mutatja meg, mennyire abszurd a filmes „rendrakás”, amelyben a háború után sem sár, sem hullák, sem keréknyomok nem maradnak. A szöveg végig ezen az egy elcseszett díszleten nevet, miközben a hősi pátoszt adminisztratív, logisztikai és hétköznapi gondolkodással üti ki.
Monti ezúttal Homérosz eposzait veszi górcső alá, és a trójai háború helyett az ókori marketingre, a spin-offokra és az antik PR-ra fókuszál. Szarkasztikus pontossággal fejti meg, hogyan lett a tízéves ostromból binge-watch, a faló-projektből startup, Odüsszeuszból pedig mediterrán nőcsábász-influenszer.
Colin Sakach DNS-tesztje felforgatja a családi legendát, miközben Trump bejelenti: Grönland immár amerikai, de nem teljesen ingyen. Groteszk geopolitikai szatíra.