A XX. század művészetének válsága nem a tehetség eltűnéséről szólt, hanem arról, hogy megszűntek azok a finanszírozók és társadalmi szerepek, amelyek értelmet adtak az alkotásnak. A lojalitás felülírta a tehetséget, a művészet elszakadt a közönségtől, és belterjessé vált. A zenében a kiutat végül nem az állam, hanem a reklám, a rock és a filmzene hozta el, visszavezetve az alkotást az emberhez.