Éhgyomorra nem iszom

1990 szeptemberében, egy budapesti találkozón húsz erdélyi fiatal beszél jövőről, karrierről, Nyugatról és lehetőségekről. A főhős azonban napok óta alig evett, és még egy korsó sört sem engedhet meg magának. Amikor egy félmondattal elárulja, hogy „éhgyomorra nem iszik”, a társaság nevet rajta – kivéve egy lányt.

A napló

Egy megtalált napló bejegyzései rajzolják ki az éhezés, hajléktalanság és testi leépülés fokozatait, miközben egy felnőtt lány orvosi magyarázatai utólag értelmezik a túlélés határán született döntéseket.