Egy romániai laktanyába bevonuló fiatal katona koffervizsgálása során a haza bátor őrei egy magyar nyelvű matematika–fizika esszégyűjteményt találnak nála. Az értetlen őrmester kérdésére a főhős végzetes őszinteséggel válaszol: „Ön ezt akkor sem értené, ha románul lenne.” A groteszk humorú novella azt mutatja meg, hogyan válhat az intelligencia és a szarkazmus túlélési reflexszé egy olyan rendszerben, ahol még egy könyv is gyanús tárgynak számít.
Egy milánói pizzéria teraszán Montit egy román pincér egyetlen mondatból felismeri: beazonosítja az erdélyi akcentust — utcára, iskolára, gyerekkorára pontosan. A finom nyelvészjáték végül egy negyven éve eltűnt lippai szakasztárs felbukkanásába torkollik.
1982 telén, -15 fokban indultunk hadgyakorlatra, de eszünk ágában sem volt meghalni. Így kezdődött a „szamarak hadművelete” – egy titkos, féllegális, mégis zseniális akció, amely megmentette a századot és csúnyán rászedte az őrnagyot.
A román hadsereg épp a magyar kiskatonát alázza, amikor Monti egy félmondattal visszapöcköli a forró krumplit a feladónak. A parancsnok kapcába csavart lábfeje dérszoborrá fagy, a század pedig próbálja nem lehányni a zubbonyát a visszafojtott röhögéstől. Egy titkolt, de vidám halál. Balkáni hadsereg, Monti-féle túlélés: garantált káosz.