A hetvenes években, Szamosújváron egy kisfiú hazavonszol egy bokor alatt felejtett Kalasnyikovot, mert úgy hiszi, ezzel lenyűgözheti gyerekkori szerelmét. A nagymama pánikba esik, a nagyapa viszont higgadtan hatástalanítja a fegyvert és visszaviszi a kaszárnyába. Évtizedekkel később kiderül: a lány valójában látta az egészet.
A narrátor gyerekkorában súlyosan megsérti a szemét, amikor üveggyapot kerül bele játék közben. A kórházban nem tudnak segíteni rajta, ezért nagyapja egy különös, idős asszonyhoz, Marcsa testvérhez viszi. A furcsa, naftalinszagú „boszorkány” sajátos módszerrel – szó szerint kinyalva az üvegszálat a szeméből – megszünteti a fájdalmat és megmenti a látását.
Az 1970-es évek Szamosújvárán egy kilencéves fiú tudományos kíváncsiságból felrobbantja nagymamája kuktáját, miután megtudja, hogy a régi film gyúlékony és robbanékony. A kísérlet látványos sikerrel jár, a kukta eltűnik, a fiú fél évre megsüketül – a család pedig évekig Tóbiásékat gyanúsítja a rejtélyes eltűnéssel.
Egy tizenéves fiú apjával Marseille-be utazik, hogy behajtsanak egy régi váltót, és egy zseniális ötlet hozza meg a szerencséjüket. A hirtelen jött vagyon Párizsban széthullást, tragédiát és családi viszályt hoz, míg a fiú kénytelen újraépíteni mindent józansággal és leleménnyel. A nagyapa története arról szól, hogy a pénz mulandó, de a szeretet, becsület és hit maradandó örökség.
A haldokló nagyapa utolsó kívánsága, hogy unokájával még egyszer „kicsavarogjon” — a temetőbe. Ott, a sírok közt bontakozik ki a hihetetlen életút: egy tízéves örmény fiú története, aki a népirtás poklából indulva Szamosújváron talál új családra és új identitást. Mire az elbeszélés végére érünk, a halálra készülő férfi múltja és jelene egybeér — a második temetés valójában a béke és az elfogadás aktusa.
1915-ben egy örmény kisfiút saját apja áldozatos furfangja ment meg a halálmenetből: élve eltemeti, hogy túlélje a családját sújtó tragédiát. Megrendítő túlélés- és szeretettörténet.