1987, Kolozsvár, regionális bridzs verseny

Ha most ráguglizol arra, hogy „Sophie, a hurrikán”, nem sok mindent találsz. Az igazi hurrikán egy Sophie Marechal nevű francia–kanadai bridzs-amazon, másodállásban Audrey Tautou hasonmás lehetne, impulzív, forrófejű, és időnként olyan mértékben barátságtalan, amit külön kategóriában kellene mérni. Párja Steve nem volt rossz játékos, de Sophie mellett ő csak annyira lehetett feltűnő jelenség, mint mondjuk egy légvédelmi álca. 

A regionális verseny utolsó fordulójában sodort melléjük a sors(olás). Mi Joe-val lelkes amatőrök voltunk, ők profik. Mi egy egyedi tervezésű licitrendszerrel játszottunk, ők szigorú szabályok szerint. A bridzs nem szerencsejáték, csakhát Fortuna istennő úgy akarta, hogy nekünk ezen a versenyen minden átpöttyent a hálón. Nekik semmi.

És hát az utolsó előtti leosztás…azon múlt minden. Sophieéknak erős lapjuk volt, de a mi licitrendszerünk pont arra volt kitalálva, hogy hogyan lehet széttrollkodni egy erős lappal rendelkező ellenfelet. Működött. Kettejük közül Steve keveredett abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy esélye sem volt nem hibázni. Hatalmasat buktak. Ha a bridzs látványsport lehetne, akkor a szilveszteri műsorban kihagyhatatlanná válna. 

Sophienak rossz előérzete volt: az eredményhirdetés előtt nem vegyült el a tömegben és nem is koktélozott a lobbiban. Csak ült, és úgy számolta a pontokat, mintha azzal vissza lehetne tekerni az időt. Neki nem a pénz számított, nem is a hírnév, csak a helyezés. Ugyanis a TOP 3 mehet Bukarestbe és ott már világranglista pontokat lehet gyűjteni. Ezért is volt ekkora nyüzsgés a kolozsvári challenger versenyen. 

– Hölgyeim és uraim! – sötétült el a terem.

(A polgármester-helyettes önfényező monológját most is kihagyom.)

– Első helyezett: Mircea Zdrenghea – Kovács Annamária páros. Jutalmuk egy gyönyörű diploma, valamint két első osztályú vonatjegy, egy ajándékkosár és kétezer lej pénzdíj.

– Második helyezett: Szabó Dávid –Stern Judit. Stern kisasszony, maga évről évre csinosabb. Két első osztályú vonatjegy és sok sikert!

– Harmadik helyezett és szintén továbbjutó: Jakabos Joe – Monti páros. Monti – magának van egyáltalán keresztneve? No mindegy, szintén utazhat Bukarestbe, de sajnos csak másodosztállyal, de önköltségen bármilyen osztályon. 

– Negyedik helyezett, egyben tartalék páros: Sophie Marechal Kanadából és Rothmann Stefan. Jövőre talán sikerül…de azért szeretjük Kanadát…jöjjenek máskor is!

Ez most komoly? 

Mi megyünk tovább, ők viszont maradnak itthon.

Joe álla koppant az asztalon, majd elkezdett artikulálatlanul röhögni. Sophie viszont nem nevetett, sőt egy pillanat alatt veszítette el az önkontrollját.

– Ugye tudod, Steve, hogy ezt te cseszted el? Forcingba viszlek, te meg lepasszolod! Mintha ma kezdtél volna bridzselni! Idejövök ebbe a szarfészekbe pontokat gyűjteni, és te kiejtesz minket?

Pakli – földre csapva. 

Pohár víz – beleloccsantva a Steve arcába

 

– Sophie… kérlek…

– Még egy káró kettest sem tudsz megkülönböztetni a pikk dámától.

Steve már nem válaszolt. Sophie viszont ennyivel nem érte be.

– Az apám egy igazi pikk király volt. – mondta halkan. – Tudta, mikor kell ütni, mikor kell tartani… és még licitálni is tudott, nem is akárhogy. Mostanában viszont… csak hozzád hasonló káró kettesekkel sodor össze a balsorsom.

Hirtelen felénk fordult:

– Mennyit kértek, hogy visszalépjetek?

– Nem lépünk vissza – mondtam rövid gondolkozást követően – miközben Joe épp készült kibökni, hogy „ezerötsz…”

Sophie nem szólt semmit. Majd egy mozdulattal levette a szoknyáját és Steve arcába vágta.

– Ezt vedd fel, te puhapöcs. Nadrágot nem vagy méltó viselni. Tűnj a szemem elől!

– …

– Ki vagy rúgva!

Steve nem tiltakozott. Nem volt miért. Csend lett. Vizes volt, és ettől sokkal kisebbnek tűnt, mint öt perccel ezelőtt.

Joe ekkor félrevont:

– Monti, nekem van csajom, te viszont facér vagy. Mostantól legyen ez a te meccsed!

– Milyen meccs?

– Ne legyél már hülye! Én ezt most kihagyom. Ezt úgy nevezik, hogy most kapsz tőlem egy gólpasszt! És jössz egy sörrel.

Majd Sophie felé bökött. – Startolj rá, mielőtt meggondolom magam!

– …

Visszaléptünk az asztalhoz.

– Szóval – biccentettem Sophie felé – úgy néz ki, hogy én is partner nélkül maradtam.

Sophie végigmért. Nem mosolygott.

– A bridzs nem egyéni sport.

– Tudom.

– Azt láttam, hogy licitálni sajnos tudsz. És van is mit tanulnom tőled. Azt is láttam, hogy Joe  játszani is tud, nemcsak licitálni. De te nem igazán győztél meg…te tudsz egyáltalán legalább félprofi szinten játszani?

– Ezt a bosszantó licitrendszert én találtam ki, játszani meg tudok annyira, hogy Joe farvizén becsússzunk a harmadik helyre ebben a …khm… szarkupacban….

– Akkor van két heted felkészülni, hogy Bukarestben ne égjünk, mint a Reichstag!

Kedves olvasó, ha a montiverzum további történeteit is szeretnéd elolvasni:

– nagyapám történeteit ITT találod, én EZZEL kezdeném
– Erdély világa ITT nyílik meg, és én EZZEL indítanék
– a felnőtté válás és morális kalandok ITT, kezdésnek EZT ajánlom
– a világra tartott görbe tükröt pedig ITT, és talán EZZEL érdemes kezdeni