2017. november. Budapest

-Foglaljon helyet Monti úr!
-Köszönöm.
-Melyik álláshirdetésünkre is jelentkezett?
-A project managerire.
-Aha…

Ez az állásinterjú is jól indul. A kísérőlevelemben pontosan feltüntettem a pályázat hivatkozási számát, a megpályázni kívánt munkakört, meg alkalomhoz illően lebutítottam az életpályámat. Ez ennyire hülye, vagy csak engem tesztel?

-Járt már nálunk?
-Nem. Határozottan nem.
-Akkor a tesztünket sem töltötte még ki.
-Ez elég logikusnak tűnik. Lássuk azt a tesztet!

Jézusom…ezt meg melyik múzeumból szedték elő? 15 éves koromban 60/60 pontom volt a Raven teszten. Akkor volt rá háromnegyed órám, de alig 18 perc alatt végeztem vele.

-Monti úr, másfél órája van kitölteni…
-Az baj.
-Miért baj?
-Mert már végeztem is vele.
-Feladja?
-Kitöltöttem.
-6 perc alatt?
-Szerintem négy percnél nem volt több.
-Az meg hogy lehetséges?
-A könyökömön jön ki ez a teszt. Fejből tudom a megoldásokat.
-Akkor ezek szerint ön most csalt.
-Ha gondolja, akkor beveszek egy marék Xanaxot és miután így kiegyenlítettük az esélyeket,ismét megpróbálhatjuk.
-Inkább próbálkozzunk a tintapacás teszttel!
-A jó öreg Rorschach?
-Ahogy mondja!

Hm, az gáz lesz, mert én mindegyik pacában puncit látok. Ez van. A második pacakép után szemügyre veszem a hölgyeményt. Korai negyvenes, de huszonévesnek szeretné láttatni önmagát. Neccharisnyát húz az ideálisnál vastagabb, helyenként visszeres lábaira, a dekoltázs meg többet mutat a melleiből, mint amennyi az előnyére válna. Szőke hajának töve néhol barna, néhol diszkréten fehér.

…-és miért is szűnt meg a korábbi munkaviszonya?
-Vezetőségváltás miatt.
-Ezek szerint ön nem tudott kellőképpen együttműködni a feletteseivel!
-Pedig igen. Nézze, csatoltam is a referencialevelet.
-De hát ez oroszul van!
-A hátoldalon látható a közjegyző által hitelesített angol nyelvű fordítás.
-Sajnálom, én csak németül értek.
-Segítek: az írja, hogy kiváló vezető és nagyszerű szakember vagyok és a szíve szakad meg, hogy meg kell tőlem válnia.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Majd később átnézem.

-…Monti úr, van önnek felsőfokú végzettsége?
-…
-Ja, bocs most látom…ahhoz képest, hogy románul végezte a tanulmányait, kiválóan beszél magyarul.

Vajon mi történne, ha lefejelném ezt a nőt, majd utána fütyörészve kisétálnék?

-Monti úr, azt hiszem végeztünk.
-És milyen döntést hozott?
-Nos…figyelembe véve, illetve annak ellenére, hogy milyen kemény munkaerőhiány van mostanában, nem tudunk önnek munkát ajánlani.
-És miért nem?
-Cégünk robbanásszerűen fejlődik és nekünk inkább fiatal, dinamikus, lehetőleg jól terhelhető „Z” generációs munkavállalókra lenne szükségünk.

Na ugye milyen jó, hogy az okos telefonomon eleve bekapcsoltam a hangrögzítést? Ez a nő most tényszerűen visszaélt a helyzetével és életkorom alapján diszkriminált. Ráadásul annyira sötét bunkó, hogy hangosan ki is mondja azt, amit a polkorrektséget, sőt, a törvény betűjét szem előtt tartva nem lenne szabad kimondania.

Csendesen elmosolyogtam a gondolatra, hogyan fogom feljelenteni a céget az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B, illetve ebh@egyenlobanasmod.hu.

Hacsak valami ennél is gonoszabb, aljasabb bosszút nem állok.

-Azt mondja, hogy fiatal, dinamikus?
-Igen. Fiatal, dinamikus.
-Ennek ellenére önnel mégiscsak kivételt tettek….

Jola méltatása

Fényesen fakadt fel a régóta rejtőző búvópatak és csillogó igazgyöngyöt görgetett a vályúba.
Szinte vegytisztán élvezhető a montiság: pergő párbeszéd, személyes szituáció, epés ellenpont.
A töményen izzó novella megannyi utalással bök a múlt mélyebb rétegeire; recrudescunt vulnera és a társadalmi tragédiák.Látjuk a könyörtelenül gyors technikai fejlődés áldozatát, aki a feudalizmusban még harmónikus és hasznos tagja lehetett volna a közösségnek, most H(i)Róasztalhoz kényszerítve kénytelen – képességei hiányát leplezendő – magát intellektuális forrásnak álcázni.

Az elegánsan polifon dallamvezetés, (mely az író sokoldalúságát illusztrálja; aki látta már magát a teszttükrök tucatjaiban) remek időzítéssel adagolja a diszkrepanciát. A kontrapontok kavalkádja kegyetlenül karmol a vitriolos klimaxig. Látjuk a kreativitás tragikumát, amely még a rorschachi pinaszőrökbe is meglátja a diszkrét erotikát. Látjuk a, már-már bocsánatkérésig visszafogott teszteltet; kénytelen ő tesztelni, nem pedig a pozicióba pottyant krumplikapálószökevény. Mikroszkóphoz finomodottan raven-sarlót kap a fejősámliról pattogó hervadó menyecskétől, akinek a parlagi perspektívája szenved az univerzum tágulásától. Látjuk a kommunikáció mocsarát, melyben a duettre hivatottak, duellre süppednek; a kiplingi sóhaj dereng a háttérben:

OH, East is East, and West is West, and never the twain shall meet. Az állásinterjúra kárhozottak egyenlőtlen párharcában felcserélődnek a szerepek. A diadal frappánsan visszafogott: noha kezében a royal ebh-flös, káró kilences párral nyer.

BRAVO!!!