Egy-null

1981-ben, a magyar–román focimeccs után két diákot kihallgatnak, mert a feleki tetőn túlhevült állapotban román zászlót égettek. Montit is kihallgatják, bár ő végig otthon volt. A szekusok megpróbálják vallomásra bírni, de gyorsan kiderül, hogy Monti nemcsak a matekpéldatárakat, hanem Szókratész retorikáját is bújja és „concessio ad absurdum” nevű csapdába csalja őket.

Összedőlt egy híd

Egy távoli híd leszakadása három ember életét sodorja össze: Monti zavart ártatlanságát, Stela elfojtott női vágyait és a professzor csendes tragédiáját. A korrózióvédelem ürügyén induló tankör mögött egy sokkal személyesebb történet bontakozik ki – vágy, felelősség, kimondatlan hiányok, elmaradt életek. Három nézőpontból rajzolódik ki egy pillanat, amely mindhármukat örökre megváltoztatja.

Riadó!

A román hadsereg épp a magyar kiskatonát alázza, amikor Monti egy félmondattal visszapöcköli a forró krumplit a feladónak. A parancsnok kapcába csavart lábfeje dérszoborrá fagy, a század pedig próbálja nem lehányni a zubbonyát a visszafojtott röhögéstől. Egy titkolt, de vidám halál. Balkáni hadsereg, Monti-féle túlélés: garantált káosz.

A csokis meló

A nyolcéves Monti először dolgozik édesanyja könyvelési osztályán, ahol számolási tehetségével pillanatok alatt felülmúlja a felnőtteket. A beígért jutalom – a mogyorós csoki – azonban elmarad, de a kis Monti zseniális alkudozással behajtja a tartozást. A gyerekkori történet egyszerre humoros, keserédes és meglepően felnőttes: a számok világában a morál a legnehezebb egyenlet.