Kedvenc Darwin-díjasaim: Bea
A ’80-as évek matekkörének legvadabb figurája Bea volt: Ramanujant próbálta bizonyítani, Freddie Mercuryt utánozott, majd eltűnt — és amikor visszatért, kiderült, hogyan „oldotta meg” a lehetetlent.
Egy-null
1981-ben, a magyar–román focimeccs után két diákot kihallgatnak, mert a feleki tetőn túlhevült állapotban román zászlót égettek. Montit is kihallgatják, bár ő végig otthon volt. A szekusok megpróbálják vallomásra bírni, de gyorsan kiderül, hogy Monti nemcsak a matekpéldatárakat, hanem Szókratész retorikáját is bújja és „concessio ad absurdum” nevű csapdába csalja őket.
„Utca, házszám?”
Egy milánói pizzéria teraszán Montit egy román pincér egyetlen mondatból felismeri: beazonosítja az erdélyi akcentust — utcára, iskolára, gyerekkorára pontosan. A finom nyelvészjáték végül egy negyven éve eltűnt lippai szakasztárs felbukkanásába torkollik.
Édesanyám sorsfordító születésnapja
Egy kilencéves kisfiú születésnapi meglepetésből televásárolja a hűtőt, hogy édesanyját kiszabadítsa a nélkülözésből – de közben ráébred: nem is a pénzért kell harcolnia, hanem…
A csokis meló
A nyolcéves Monti először dolgozik édesanyja könyvelési osztályán, ahol számolási tehetségével pillanatok alatt felülmúlja a felnőtteket. A beígért jutalom – a mogyorós csoki – azonban elmarad, de a kis Monti zseniális alkudozással behajtja a tartozást. A gyerekkori történet egyszerre humoros, keserédes és meglepően felnőttes: a számok világában a morál a legnehezebb egyenlet.
A nepper
Kolozsvár, 1980-as évek: Monti sikeres vizsgái és jegyzetbiznisze mögött küzdelem, ügyeskedés és egy váratlan tragédia bontakozik ki. Egy nap, amely mindent megváltoztat.