Egy képzeletbeli interjú keretében az elbeszélő saját történeteinek igazságtartalmát vizsgálja. A szöveg a nagyapához fűződő emlékeken, gyermekkori meséken és felnőttkori felismeréseken keresztül vall emlékezésről, identitásról és elbeszélésről. A Montiverzum mint tudatos anti-monográfia nem a tényszerűséget, hanem az átélés igazságát állítja középpontba.