Miért más ez a világ, mint bármelyik másik irodalmi gyűjtemény?
Mert a Montiverzum – kortárs magyar novellák és írói műhely nem csupán történeteket gyűjt össze, hanem egy teljes univerzumot épít, ahol minden réteg újabb értelmet ad az előzőnek.

Minden történet ott kezdődik, ahol az ember éppen áll. Az enyém Budapesten kezdődik – de ha egy lépést hátralépünk, akkor Kolozsvár következik. Ha kettőt, akkor Szilágysomlyó, Cosenza, Köln és Aleppo, és közben nem ugorhatjuk át Szamosújvárt és Bécset sem. Ha pedig azt kérdezzük: meddig látni el egyáltalán? Talán a hugenotta Svájcig. De ez már egy másik könyv témája lesz.

A Montiverzum nem regény. Nem memoár. Nem is pusztán kalandok sora. Inkább egy térkép: városok, életek, döntések és túlélések hálózata. Egy család históriája, amely soha nem állt meg egyetlen határnál, és mindig egy lépéssel az események előtt próbált járni.
A történetek önmagukban csak téglák lennének – szépek, porózusak, színesek, de idővel elporladnának. Ami összetartja őket, az a malter: a család iránti szeretet, és az a makacs, néha irracionális túlélőösztön, amely nem engedi, hogy akár a legreménytelenebb helyzetben is feladjunk.

Ez a Montiverzum lényege: hogy a múlt, a jelen és a képzelet darabkái nem önálló mozaikként hevernek, hanem egymást erősítve épülnek fel. Minden novella egy ablak, de ha végigjárjuk mindet, összeáll belőlük egy egész ház – egy menedék, ahol ott zúg a nagyszülők imája, ott visszhangzik a munkásévek groteszk humora, ott csörögnek a családi veszekedések és ott dobban megint a kaland szíve a világ bármely sarkában.