Minden történet ott kezdődik, ahol az ember éppen áll. Az enyém Budapesten kezdődik – de ha egy lépést hátralépünk, akkor Kolozsvár következik. Ha kettőt, akkor Szilágysomlyó, Cosenza, Köln és Aleppo, és közben nem ugorhatjuk át Szamosújvárt és Bécset sem. Ha pedig azt kérdezzük: meddig látni el egyáltalán? Talán a hugenotta Svájcig. De ez már egy másik könyv témája lesz.
A Montiverzum nem regény. Nem memoár. Nem is pusztán kalandok sora. Inkább egy térkép: városok, életek, döntések és túlélések hálózata. Egy család históriája, amely soha nem állt meg egyetlen határnál, és mindig egy lépéssel az események előtt próbált járni.
A történetek önmagukban csak téglák lennének – szépek, porózusak, színesek, de idővel elporladnának. Ami összetartja őket, az a malter: a család iránti szeretet, és az a makacs, néha irracionális túlélőösztön, amely nem engedi, hogy akár a legreménytelenebb helyzetben is feladjunk.
Ez a Montiverzum lényege: hogy a múlt, a jelen és a képzelet darabkái nem önálló mozaikként hevernek, hanem egymást erősítve épülnek fel. Minden novella egy ablak, de ha végigjárjuk mindet, összeáll belőlük egy egész ház – egy menedék, ahol ott zúg a nagyszülők imája, ott visszhangzik a munkásévek groteszk humora, ott csörögnek a családi veszekedések és ott dobban megint a kaland szíve a világ bármely sarkában.
És hogy ki Monti? Egy ember, aki hol mesélő, hol főhős, hol csak árnyék. Néha cinikus, néha túl érzékeny, néha nevet a saját kudarca felett. De mindig ugyanazt keresi: hogyan lehet túlélni, szeretni, és közben nem elveszíteni azt, ami emberré tesz minket.
Ez a Montiverzum. Nem több, nem kevesebb: egy család krónikája, amelyben minden olvasó felfedezheti a saját tégláit és a saját malterét.
I. Nagyapa történetei
Ez a gyökér. Innen ered minden. A nagyszülők történetei olyanok, mint a családfa vaskos ágai: mindegyik sérült, sebesült valahol, de egyik sem tört ketté. Háborúk, bebörtönzések, árulások és csodák – olyan fordulatok, amelyeket kitalálni sem lehetne. Ezek a történetek nemcsak arról szólnak, hogyan maradt életben egy család, hanem arról is, hogy mit jelent embernek maradni a legembertelenebb időkben.
II. Erdély
Gyerekkor és fiatalság. Egy világ, amely egyszerre idilli és kegyetlen, ahol a humor gyakran az egyetlen fegyver a túléléshez. A falusi mindennapok, a romániai diktatúra abszurditása, a kamaszkor szertelensége és az első nagy szembenézések az igazságtalansággal. Erdély itt nem pusztán földrajzi hely: inkább lelki táj, amely meghatároz, még ha el is hagyod.
III. Monti gyomrosai
A gyár, az iroda, a munkahely – mind a maga groteszk szabályaival és játszmáival. Itt születnek a legfurcsább történetek: ahol a túléléshez nem a puskát kell megfogni, hanem a számológépet, a kávéscsészét vagy éppen a cigarettát. A munka világa Monti számára nemcsak kenyérkereset, hanem aréna, ahol mindenki egyszerre bohóc és gladiátor.
IV. Monti a Nagyvilágban
Moszkva, Bécs, Belgrád, Amszterdam, Szkopje, Novoszibirszk, sőt még annál messzebb. Ebben a fejezetben a világ maga a színpad: repterek, hotelek, irodák és sötét sikátorok. Kaland és szatíra kéz a kézben járnak, a kulturális különbségek pedig egyszerre nevetségesek és veszélyesek. Itt Monti már nemcsak a saját múltját, hanem a globális játszmákat is megéli, miközben mindig ugyanaz marad: túlélő, aki próbál rendet vágni a káoszban.
V. Családi élet
A legnagyobb csatatér: a nappali, a konyha, a gyerekszoba. Ahol a nevetés és a sírás között egy hajszál a távolság. Ezek a történetek nem a nagy háborúkról szólnak, hanem a kis háborúkról: gyereknevelésről, férj és feleség mindennapi játszmáiról, arról a szeretetről, amely néha komédiába csomagolva, néha tragédiába hajolva tartja össze a családot.
VI. Bullshit generátor
Itt Monti feláll a tanári katedrára – csak éppen másképp, mint ahogy megszoktuk. Klasszikusok, irodalmi és történelmi szent tehenek kerülnek a boncasztalra, hogy kiderüljön: sokszor a „nagy” művek és eszmék mögött is nagyon is emberi gyarlóság, marketingfogás vagy egyszerű félreértés áll. Ez a fejezet egyszerre provokáció és játék, ahol az olvasó is elgondolkodhat: mennyi mindent vettünk eddig készpénznek, ami talán soha nem volt több, mint egy jól sikerült történet.